„Csak az igazán bátrak mernek kiállni”

A Fesztiválzenekar októberben Zenevár című közösségi koncertjével a Baranya megyei, zömében romák lakta Cserdiben járt, ahol valóban megtörtént a csoda. Kevesek lennénk, hogy elmeséljük. olvassák el helyette a wmn.hu, az Abcúg vagy a bama.hu helyszíni riportját.

Idézünk is belőlük:

„Csak a kisfiú tarkóját látom, de a tartása mindent elárul: már eldöntötte, ő mégis inkább büszke. Nézem a tündéri kisfiút, és majdnem biztosan tudom, ez a mondat, és az egész délután maradandó lesz, talán soha nem felejti el.” Forrás

„Nemcsak helyiek vannak itt, jöttek a környező falvakból számolatlanul. Az a jó, ha sokan vannak, hiszen ez a legfontosabb üzenet: hogy legyünk nyitottak, befogadók, mondja Bogdán László, aki a gyerekek mobiljai segítségével kicsit még ismerkedik a mai popkultúrával („Violetta? Az kicsoda? És fiú vagy lány?”), majd lehuppan ő is, kezdődhet a koncert. A komolyzene most nem komoly, nagyon nem az – de éppen ettől lesz nagyon is befogadható. S amikor a hegedűt harmonikusan aláfesti a sok-sok palackos csörgő hangja, akkor már azt is tudjuk: minden így jó, ahogy most van.” Forrás

„A csúcspont egyértelműen a vödörtánc. Négy ütős térdel műanyag vödrök elé és kezdi el püfölni őket egyre magával ragadóbb ritmusban. A gyerekek teljesen beindulnak: szinte mindegyikük feltérdel, és a nyakát nyújtogatva figyeli a dobosok ördögi módon együtt pörgő kezeit, rázzák a ritmusra a fejüket, majd a végén őrült huzavona kezdődik a kiosztott dobverőkért, szerencsére elég sok van a zenekarnál. Ez marad meg a legjobban a gyerekekben. “A dobosok” – mind csak ezt mondta, amikor a műsor után azt kérdeztem tőlük, hogy a koncertnek melyik része tetszett a legjobban. Pedig a végén még közös zenélés is volt, és ekkor már lehetett nagy hangerővel fújni, rázni pengetni Charpentierre, amit ki is használtak, sőt. Már rég túl voltunk a záró tapson, a gyerekek is belaktak a töltött káposztából, Bogdán László is bemutatta friss ösztöndíjának nyerteseit, és a zenészek is pakoltak fel a buszra, amikor a gyerekek kis csoportjai még mindig a papírtrombitát fújva, csörgőket rázogatva, a dobverőkkel verve a ritmust masíroztak hazafelé.” Forrás