Március 29-én a TérTáncKoncert volt az egyik fontos témája a Budapesti Fesztiválzenekar évadindító sajtótájékoztatójának, amelyen egyik nagykövetünk, Bódis Kriszta is részt vett.

A TérTáncKoncerten részt vevő fiatalok, akik már január óta készülnek a nagy eseményre, idén a Leonard Bernstein West Side Storyjából készült Szimfonikus táncokra mozognak majd együtt.

A West Side Story a Rómeó és Júlia modern adaptációja, amely két egymással rivalizáló New York-i banda háborúzásáról szól. Amerikai tinik és emigráns fiatalok állnak egymással szemben, de a csatározások közben a két ellenséges csoport egy-egy tagja egymásba szeret, a szerelem pedig tragédiába torkollik. „A mi korunkban újra aktuális lehet, együtt tudnak-e élni egymással a különböző népcsoportok. Lehet, hogy ez nemcsak a 40-es években volt probléma, hanem ma is az” – mondja Fischer Iván, majd hozzáteszi: „mindeközben fantasztikusan szép és izgalmas ez a zene. Bernsteinnek sikerült egységet teremtenie csodálatos klasszikus tudása, a jazz és a Broadway-musical műfaja között. A West Side Story páratlan remekmű.”

A választott zenemű is alátámasztja, hogy a TérTáncKoncert több mint zene és tánc: egymás elfogadásáról, a közösségi alkotásról, az egymás iránti nyitottságról és a toleranciáról szól.

Lackfi János, József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő, a TérTáncKoncert egyik nagykövete így foglalta össze a projekt lényegét: „A társadalmat hajlamosak vagyunk mozaiknak tekinteni, és kiválogatni magunknak csakis a csillogó, izgalmas köveket, merthogy így lesz a legszebb az összkép. Világunk ugyanakkor inkább puzzle, melyből, ha kidobáljuk a kevésbé tetszetős darabokat, egyszerűen nem áll össze a kép: kopott, lepra-tépdeste ábrázolást kapunk. Vagyis, ha eltoljuk magunktól a sérültebb, hátrányosabb helyzetű embereket, úgy a magunk élete is kárt szenved. Azért végtelenül szimpatikus a TérTáncKoncertek gondolata és működési módja, mert élményt ad, önképet fejleszteni segít olyan gyerekeknél, akiknek erre amúgy nem lenne módja. Végső körön pedig összetett zenei élménybe kapcsolja be őket, felmutatva, hogy létezik a komolyzene szelíd extázisa, hogy jó benne lenni, jó vele együtt mozogni. Remélem, minél többeket elér és megfertőzhet ez a jótékony vírus!”