Virágos Erzsébet magyartanár Salgótarjánban, fő koordinátora és mentora azoknak a helyi fiataloknak, akik mozgatórugóivá váltak az ottani közösségi programoknak. A gimnazisták az ő segítségével szervezik és irányítják a salgótarjáni felkészítő foglalkozásokat a TérTáncKoncertre készülő gyerekeknek. A programok „lelkét” eddigi tapasztalatairól kérdeztük.

Három helyről érkeztek ma ide gyerekek, az egyik csoport a helyi diákotthonból, a másik a Dornyay Béla Általános iskolából és néhányan az Uzoni Péter Általános iskolából. Mindannyian a nyári Hősök terei koncertre készülnek, ahol együtt táncolnak majd a Fesztiválzenekar élő játékára. Minden pénteken táncórájuk van, és olyan szerencsések, hogy speciális foglalkozásokkal, játékokkal egészítik ki a felkészítésüket.

A Budapesti Fesztiválzenekar idén a Leonard Bernstein West Side Story-jából készült Szimfonikus táncokat játssza a Hősök terén. Hogyan segítik a gyerekeket, hogy közelebb kerüljön hozzájuk a darab témája és maga a zene?

Virágos Erzsébet: Mindenekelőtt azt szeretnénk, ha a darab lényegét minden résztvevő megértené és átérezné, így a zene is közelebb kerülne hozzájuk. A másik célunk az, hogy a különböző helyekről érkező gyerekek összeismerkedjenek egymással és közelebb kerüljenek egymáshoz. A mostani foglalkozást egy hosszabb előkészítő folyamat előzte meg, mert azt szerettük volna – és ez sikerült is – hogy mire a konkrét téma feldolgozására sor kerül, már összeszokott, együttműködésre képes csapattal tudjunk dolgozni. Ezért ősszel is és karácsonykor is szerveztünk egy-egy találkozót, amelyen még csak az ismerkedés volt a cél.

A középiskolás segítőtársak, akikkel közösen dolgoznak, hogyan verbuválódtak?

V.E.: Őket már tavaly sikerült bevonnunk egy nagyon eredményes akcióba, amellyel itt a városban sokakat megmozgattak. A gyerekek akkor éreztek rá az önkéntes munka szépségére, izgalmára. A Demokratikus Ifjúsági Alapítvánnyal (DIA) közösen szerveztük a „Speak Smart” programot, ami arra épült, hogy a városban felmerülő, és nem nagy erő- és pénzráfordítással, de lelkesedéssel és önkéntes munkával megoldható problémákat feltérképezzék, kidolgozzák a megoldási javaslataikat és sokak bevonásával meg is oldják azokat. Nem egy esetben jártak sikerrel. Így most is szívesen vállalkoztak arra, hogy új feladatokban vegyenek részt. Így kerültek a TérTánc program előkészítői közé.

Ilyen típusú feladattal találkoztak már korábban?

V. E.: A tánc biztos, hogy szerepelt az eddigi gyakorlatukban, de ilyen színvonalas, sokrétű programmal most találkoztak először.

A TérTánc programban szereplő gyerekek kiválasztása hogyan történt?

V. E.: Az iskolák igazgatói, tanárai meghirdették a lehetőséget és akinek kedve volt, jelentkezett. Nagyon sokan akartak részt venni benne, hiszen sok jóval kecsegtet ez a program. Aztán persze jónéhányan rájöttek, hogy nem lesz nagyon könnyű dolguk, így az első foglalkozásra már csak a jelentkezők fele jött el és azóta is lemorzsolódtak néhányan. Most olyan húsz körüli a végleges létszám és a velük dolgozó gimnazisták is vannak legalább tizen.

Hogyan kezdtek hozzá a felkészítéshez?

V. E.: Először megnéztük együtt a West Side Storyból készült musical filmet. Persze csak a nagyok, vagyis a hetedik-nyolcadikos osztályosok és a középiskolások jöhettek. Örömmel nyugtáztam, hogy senki nem ment ki a moziból, türelemmel és figyelemmel nézték végig a filmet, pedig nem a mai, általuk látható filmes módszerrel készült, ráadásul a kamaszokról szóló történetet felnőtt szereplők játszották. Hosszú is a film, úgyhogy azt gondoltam volna, hogy nem fogják tudni végignézni. Szerencsére nem így történt, sőt, néma csöndben ültek és figyeltek.

Azt jól tudom, hogy a TérTáncKoncertre készülő salgótarjáni gyerekek zöme cigány családból származik?

V. E.: Igen, bár pontos számot nem tudnék mondani, hiszen nem szoktuk megkérdezni tőlük, ki milyen háttérből érkezik, de az biztos, hogy sokkal több köztük a roma gyerek, mint a nem roma. És az is igaz, hogy ebben a városban is, ahogy bizonyára sok más helyen Magyarországon, elkülönül egymástól a cigány és a nem cigány népesség. Ez a program többek között épp arra jó, hogy megpróbáljuk ezt az elkülönülést valamelyest feloldani és közelebb hozni őket egymáshoz. Miközben nem hangsúlyozzuk ezt a célt, hanem úgy kezeljük az egészet, mint amit egyébként valójában gondolunk is róla, hogy egy magasszínvonalú gyerekprogram. Ami furcsa, hogy mégis szinte kizárólag olyan intézményekből jelentkeztek, amelyekben hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak, vagy élnek. Pedig jó és fontos volna, hogy a jó helyzetből érkezők találkozhassanak és együtt lehessenek a hátrányos helyzetűekkel. Így aztán szándékosan igyekeztünk mi magunk bevonni olyan diákokat, akik maguk nem jelentkeztek, de sikerült meggyőzni őket, hogy érdemes részt venniük ebben a közös munkában.

Miután megnézték a filmet, most találkoznak először. Miről szól ez a délután?

V.E.: Természetesen megpróbáljuk alaposan feldolgozni, megértetni a látottakat. Arra vagyok kíváncsi, milyen lenyomat maradt bennük a film után, mi az, amin elgondolkodtak azóta, és mire jutottak a látottak alapján. Ezt különböző módszerekkel próbáljuk majd feldolgozni velük. Lesznek szórakoztató kvízjátékok, lesznek szerepjátékok, tervezünk történetmesélést, elemzést, és még sokféle módon igyekszünk megértetni velük, milyen üzenetei vannak ennek a remek alkotásnak. És persze az is célunk, hogy azok a gyerekek is, akik – lévén, hogy még nem olyan korúak, hogy megnézhették volna a filmet – megértsék, hogy pontosan miről van szó. Remélem, sikerül.

A foglalkozás remekül sikerült, a gimnazisták alaposan felkészülve érkeztek. Először mindenkitől megkérdezték, éppen mi az, aminek örül, mit vár a délutántól. Aztán a West Side Story történetét rövid és lényegre törő mondatokra szedve kiosztották a jelenlévő gyerekeknek, akik egyenként felolvasták a náluk lévő szövegeket. Ebből mindenki számára összeállt a történet. Ezt követően a legfontosabb szerepeket egy-egy ragasztóshátú cédulára írták és random módon egy-egy gyerek mellére ragasztották névjegyként. Ettől kezdve mindenki a neki kiosztott szerep szerint kezdett készülni a darabra. Ehhez persze tanácsot és segítséget kaptak a gimnazista segítőktől és Virágos Erzsitől is. Végül a második óra végére összeállt a rögtönzött West Side Story a salgótarjáni TérTánc-csoport előadásában. A gyerekek láthatóan rendkívüli módon élvezték a játékot, amely olykor nagyon is komolyra fordult. Végül határozottan el tudták mondani, ki mit gondol az alapkérdésről. Vajon hová vezet, ha a különböző háttérből érkezők nem képesek elfogadni egymást?