„A TérTáncTábor kinyitotta az agyamat” – mondta az egyik résztvevő a tábor végén.

Ezen a nyáron másodszor is lehetőségünk nyílt nyári tábort szervezni a TérTáncKoncerten résztvevő gyerek és tanáraik számára. Bár van rutinunk táborszervezésben és diákok mozgatásában, ezek a táborok mégis izgalommal vegyes várakozással töltöttek el minket.

Tudunk-e olyan élményt adni a résztvevőknek, ami méltó folytatása lehet a Hősök terén megélt élményeknek, a több hónapos felkészülésnek – ez volt a kérdés. A tavalyi igen jól sikerült 4 napos tábor után ugyanakkor az is kérdés volt, hogy tudunk-e olyat nyújtani, ami a visszatérőknek is újdonság, izgalom, élmény és egyben tanulás is, no és persze a zene se maradjon ki. A DIA stábja messze földön híres a kreativitásáról és a kihívásokkal való megbirkózási képességeiről, de ez számunkra is izgalmas helyzet volt.

Végiggondoltuk, hogy mitől is volt olyan jó a tavalyi tábor, mit érdemes megtartani, és milyen új elemeket érdemes belevinni.

Ami tavaly jól működött:

• a közös szabályok megalkotása és elfogadása
• a kölcsönös bizalom légkörének megteremtése és fenntartása
• a kölcsönös tisztelet
• a konfliktusok békés rendezése
• rengeteg izgalmas, fejlesztő játék és foglalkozás
• személyes figyelem
• sok zene, sok mozgás

Ezeket most is megtartottuk, de az egész tábort a „szuperképességek” témára fűztük fel. Hogy miért tettük ezt? Mert nagyon különböző helyekről nagyon különböző hátterű gyerekek érkeztek, akik között sokan küzdenek önbizalomhiánnyal, sokuk nem igazán sikeres az iskolában, nem feltétlenül vannak tisztában saját képességeikkel, tehetségeikkel, lehetőségeikkel. Miközben tudjuk, hogy négy nap alatt nem lehet ledolgozni sok-sok felhalmozódott hátrányt, mégis lehet olyan élményt adni, ami ki tud mozdítani pedagógust és gyereket egyaránt. Így hát a szuperképességekkel dolgoztunk, vagyis arra fókuszáltunk, hogy minden résztvevő, gyerek és kísérő pedagógus egyaránt felfedezze magában és másokban a szuperképességeket, és megtanuljon velük tudatosan foglalkozni.

Ehhez természetesen olyan közeget kellett hipp-hopp teremteni, ahol ez a felfedezési folyamat megtörténhetett. Mi kellett ehhez?

• egy elképesztően lelkes, elkötelezett és kreatív stáb
• hosszú és alapos tervezési folyamat
• sok korábbi tapasztalat
• rengeteg fejlesztő játék és foglalkozás
• egy rugalmas helyszín
• közösen kialakított és tiszteletben tartott szabályok
• nyitott gyerekek és pedagógusok
• folyamatos reflexió

Mi is történt valójában? Tulajdonképpen semmi különös, csak egy kisebb fajta csoda, aminek a lényege az volt, hogy 45 gyerek és 10 felnőtt képes volt ripsz-ropsz egymásra hangolódni, közösen alkotni, játszani, gondolkodni, felfedezni, barátkozni, megismerni egymást. Volt csapatjáték, disputa, kókuszgolyó akció, lehetetlen küldetés, sok kihívás és természetesen rengeteg zene, amit a Lasho Drom, a Melodika Projekt, a Snétberger Központ fiatal muzsikusai, és Balog Edina szolgáltattak, valamint a Fesztiválzenekar éneklő kutyája (mobil erősítője), amit egy-egy lelkes stábtag maga után vonszolva, klasszikus darabok részleteit játszva hívta a résztvevőket a foglalkozásokra. Azért az is felemelő élmény volt, amikor a DIA stábjának két tagja, Andi, a pénzügyesünk, és Balázs, aki épp szakmai gyakorlatát töltötte nálunk, együtt gitároztak a gyerekeknek a virtuális tábortűznél, mivel a nagy szárazság miatt nem lehetett tüzet gyújtani. Ezért mi az épületben kivetítettünk egy jó kis tábortüzet, gyújtottunk sok mécsest, és vég nélkül zenéltünk, énekeltünk.

Az egyik tábor fénypontja az volt, amikor a gyerekek maguk kezdeményeztek és valósítottak meg egy Ki mit tud?-ot, amiben három csapat vett részt, és aminek a végén egy olyan kislány penderült ki táncolni, aki 3 napig semmiben nem volt hajlandó részt venni, és aki mindent próbált megtenni annak érdekében, hogy hazaküldjük. Nem küldtük. A produkció viszont simán megérdemelte azt a szívből jövő tapsvihart, amit kapott.

Másik fénypont az volt, amikor a Lasho Drom csapat az esti koncert előtt naplementében érzékenyítő foglalkozást tartott a résztvevőknek arról, hogy milyen is manapság cigánynak lenni Magyarországon, milyen előítéletek és tévhitek élnek róluk, hogy mitől izgalmas a zene, amit játszanak, és milyen is ez az együttélés.

Azért azt is meg kell említenünk, hogy a kánikula még a hollókői dombokon is elviselhetetlen volt tetézve azzal, hogy a szomszédságban egy hatalmas wellness központ épült, ahonnan áthallatszott a vidám pancsolás zaja. De mivel minket sem kell félteni, szereztünk egy nagy rakás vízipisztolyt, és rögtönzött vizes csatát szerveztünk.

És hogy hogy jön ide a nyitott kapu? Hát úgy, hogy a tábor kapuja a domboldalon egész nap nyitva állt, csak éjszakára zártuk be, de ezen a kapun senki ki nem ment. Tiszteletben tartotta mindenki a közös szabályokat. Természetesen az egyik erőpróba az volt, hogy a csapatok felfedező útra indultak a faluba, így a tábort mégis el lehetett hagyni, és ahol olyan nagyon fontos kérdésekre kellett megtalálniuk a választ, mint például, hogy hogy hívják a bolt pénztárosát, melyik a legnagyobb háziállat, melyik a legrégebbi épület, és hogy milyen hangszer található a templomban. Az értékelésnél elsősorban az számított, hogy mennyire voltak a csapatok kreatívak, hogyan próbálkoztak stb. Csodás volt hallgatni az izgatott beszámolókat, hogy hogyan énekelték ki Rózsi nénit rántott hús sütés közben, hogyan támogatták a 40 fokban ájuldozó társaikat, és hogy hogyan találták meg az elrejtett BFZ-kitűzőket a tábor területén.

Szívesen dicsekszünk azzal, hogy nem csak a gyerekek maradtak volna még örömmel, hanem azok a felnőtt kísérők is, aki a szabadidejükből, nyári szabadságukból önkéntesen áldoztak időt a táborra, a gyerekek kísérésére. Fontos megjegyezni, hogy voltak köztük óvodapedagógusok, általános és középiskolai tanárok, kollégiumi tanárok, tánctanárok, tanodai mentorok, és egy önkéntes segítő is, aki amúgy civilben gyógyszerész.

A TérTáncKoncert projekt egyik fő célkitűzése, hogy összehozzon különböző hátterű gyerekeket és megadja nekik a közös alkotás élményét. A táborokban erre jócskán ráerősítettünk, és a kísérő pedagógusoknak is tudtunk inspirációt adni további munkájukhoz. Fischer Ivánnal egyetértve hiszünk abban, hogy az ilyen és hasonló projektektől lesz kicsit jobb a világ. Örülünk, hogy részesei lehetünk ennek a kalandnak.

Képes beszámolókat a táborokról itt, itt és itt találnak.

A DIA-ról további részleteket itt olvashatnak.

Egy kapcsolódó kiadványunk: Alternatív leckék. Módszertani gyűjtemény szegénységben élő, tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket tanító pedagógusok számára. h

Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány igazgatója