A salgótarjáni regionális találkozón nagyon sok gyereket foglalkoztatott a kérdés: „milyen világ van Budapesten”. Szinte válaszolnunk sem kellett, máris jött a felkiáltás: „de élnék ott”! A TérTáncKoncerten részt vevő, zömében hátrányos helyzetű térségekből érkező gyerekek közül sokan még soha nem jártak a fővárosban, ezért is várják nagyon a közös fellépést a Budapesti Fesztiválzenekarral.

A nógrádi találkozón is rengeteg nyitott, kíváncsi, segítőkész és érdeklődő fiatallal találkoztunk. Záporoztak a kérdések, mi pedig próbáltunk mindenre válaszolni, de annak is eljött az ideje, amikor mi kérdeztünk tőlük.

A próbát vezető táncos-koreográfus, Losonczi Benjámin azt kérdezte meg a fiataloktól, milyen érzéseket vált ki belőlük Beethoven 7. szimfóniája, amire idén táncolnak. A válaszok között ott volt a dicsőség, a barátság és a győzelem is, de a legtöbben a szabadságot választották. Rossz válasz természetesen nem létezett, mégis milyen igazuk volt! Fischer Iván karmester így mesélt a darabról: „Beethoven 7. szimfóniáját Wagner a »tánc apoteózisának« nevezte. Különösen az utolsó tétel folyamatosan lelkesítő lüktetése miatt tekintették akkor ezt a zenét a szabadság zenéjének. Jó, hogy erre fognak most táncolni a gyerekek!”

A táncpróba előtt most is a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány profi csapata csiszolta össze a gyerekeket, akik láthatóan imádták az együttlétet, és az sem okozott közöttük fennakadást, hogy a csapatok tagjai keveredve játszottak és ismerkedtek egymással. Közösen oldották meg a kitűzött feladatokat úgy, hogy közben sosem lankadt az arcukon a mosoly.

A tánc már nagyon ígéretesen alakul, a koreográfia végén leselkedő bonyolultabb mozdulatsort is sikerült kicsit kigyakorolni a csapatokkal.

Fogadják szeretettel Benkő-Molnár Fanni fotóit: