Köszönöm, hogy a BFZ TérTáncKoncertjének nagykövete lehettem, remek volt ott ülni a Hősök terén, a verőfényben az újrahasznos széken, igazi örömünnep.

Azon gondolkodtam, hogy az ilyesmi viszi előbbre a világot, a kiemelt pillanatok, minőségi zenével, történelmi atmoszférával, tűpontos hangosítással, átszellemült, nagyon különböző szociális helyzetű gyerekekkel.

És mégsem steril koncert, mert mindig van kis tülekedés, mobilozás, te, hol a Melinda, nemlátom, mennyémáodébb, haddfilmezzem, ottan integet, fater, ne variájjá. És a zeneélvezők, akik pisszegnek, mert a Müpában hiszik magukat, és persze ott is vagyunk, de olyanok életében is járunk, akiknek ez hatalmas esemény, mely alig adatik meg, kiintegetnek a koreográfiából, arcuk van, életük, kócos hajuk, kirínak az egyenpólóból, mégis belesimulnak az egészbe. Így vagyunk igazán együtt!