Az idei év TérTánc Élménytáborának első turnusa felülmúlta valamennyi résztvevő várakozását. Hollókő varázslatos környéke, a nyári melegben néha frissülést hozó záporok és az azokat kísérő szivárványok mind csak a díszletet szolgálatatták. A főszerep ezúttal is a gyerekeké volt, akik közül sokan már többedik alkalommal vettek részt a Budapesti Fesztiválzenekar által megálmodott, elindított, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvánnyal közösen lebonyolított táborban. Idén nyáron 6-6 napra vonulunk ki Hollókőre a júniusi TérTáncKoncerten táncoló gyerekek egy részével. Jutalom ez nekik és a tanároknak a sok hónapnyi felkészülés után, de a programokat támogató vendégművészek is így, valódi örömforrásként tekintenek ezekre az alkalmakra.

Az első tábor, követve a TérTánc projekt mottóját, az elfogadás, a tolerancia jegyében zajlott. A megérkezést követően a gyerekek megismerkedtek az elfogadás 5 alapértékével, amiket „ötujj-szabálynak” neveznek:

1. Légy pozitív
2. Felelősség
3. Tisztelet
4. Elköteleződés
5. Biztonság

A gyerekek hamar összebarátkoztak, a tábor szabályait együtt fogalmazták meg, amit végig be is tartottak. Öröm volt látni, ahogy korra, nemre, háttérre, képességekre való tekintet nélkül részt vettek a különböző feladatokban. Ha valami nehézséget okozott, egymást segítették, bátorították, így mindenkinek lett sikerélménye, senki sem adta fel.

Vendégeink voltak a TérTáncKoncert nagykövetei: Behumi Dóri és a Budapest Bár, a Libri csapata a könyveket hozta közelebb a fiatalokhoz Harry Potter köntösébe bújva, eljött Hollókőre, és szokása szerint az ujjai köré csavarta a gyerekeket Bazsinka József, a Fesztiválzenekar tubaművésze, de foglalkozást tartott a Bélaműhely, volt cigány táncház és néptánc is. A hollókőiek nem kis meglepetésére a faluban nyomoztunk, amibe akarva-akaratlanul bevontuk a helyieket is, hiszen több kérdésre csak ők tudták a helyest választ. A tábor utolsó estjén tábortűz mellett énekeltünk, és vártuk, hogy megpillanthassuk a vörös ruhában fogyatkozó Holdat.

Ahogy a DIA fogalmaz: „50 nagyon különböző korú és hátterű srác békésen és együttműködően töltött el hat napot, és ebből arra következtetünk, hogy ha a megfelelő feltételek adottak, akkor csodákat lehet művelni. Leghőbb vágyunk, hogy az alkalmazott módszereinknek legalább egy része átszivárogjon az iskolai mindennapokba, és így minél több gyereknek legyen több esélye arra, hogy kibontakoztathassa képességeit, és megvalósíthassa álmait független attól, hogy honnan jött.”

Ahogy pedig az egyik résztvevő csapat, az Indahouse Hungary kísérő tanára, Csaba Viktória írta: „Még mindig a hatása alatt vagyok, alig tudtam elhinni, hogy ma megint kezdődnek elölről a monoton hétköznapok. Azon gondolkodtam, hogy hasonló szabályok lefektetésével és betartásával talán a társadalomban is működne az, hogy harmonikusan együtt él, dolgozik és alkot felnőtt és gyerek, cigány és nem cigány, hátrányos és jó körülmények közül jövő. Mert a sokszínűség lehet előny is.”

A fotókat Benkő M. Fanni készítette.